Vásározni voltam. Ismét. Bár alig adtam el valamit, remekül telt a nap, az elejétől a végéig otthon éreztem magam! Csupa kedves ember, csupa rokon lélek.
A harmadik fotón látható az első próbálkozásom lószőrrel. Még aprólékosabb munka, mint a csomózás, ez a karika hihetetlenül pici, talán 1 cm sincs valójában. Egy kedves lószőrékszer-készítő, Marton László avatott be a kulisszatitkaiba.
Nagy-nagy bánatom az, hogy aug. 20 óta alig csomóztam, a főállásom minden időmet lekötötte mostanában. A készletem megcsappant, s újdonságokkal sem tudtam előrukkolni. Ezért - bevallom - kicsit irigykedtem Kricsár Ancsára, aki vadiúj gyönyörűséges ékszerkollekciót tálalt a vásárlóknak! Csak az vigasztal, hogy van pár rendelésem, azokat itt is meg fogom mutatni, ígérem ;)
6 megjegyzés:
Még mindig esz a sárga irigység a lószőr miatt:) Jó volt megint találkozni.
Akkor az irigység kölcsönös :))) Számomra is öröm volt veled találkozni és a színesedő kollekciódat szemügyre venni. Még úgy is összefutunk, ha lesz infóm, írok! Addig is békés alkotómunkát! :)
Köszi előre is.
Az alkotásról meg egyelőre lemondok, mert mostanra 39 fok fölé ment a lázam. Akármi is ez, remélem, nem kaptad el.
Gyógyulj meg gyorsan! :)
Üdvözlet!
Örömmel olvastam, hogy Te is benne vagy ebben a MVSz-rendszerben. Mi ilyen keretben találkoztunk Gigussal már több ízben, csak a Dunántúlon. Na, majd egyszer talán...
Más. Évekig tipródtam a szívem szerelme kézművesség és a főállású munkahely között. Mostanra már kisimultak a lelkem ráncai:D
Nagyon jol mutat igy egyben a sok munkad!!!kivancsian megszemlelnem meg jobban oket, mert valami gyonyorusegesek!!Nagyon gratulalok hozzajuk!!!CSak igy tovabb a csomozgatasokba!!!:)
Megjegyzés küldése